|
Iskolásnak lenni Kolumbiában (2. rész) |
 |
 |
 |
|
Írta: Administrator
|
|
2008. február 15. péntek, 03:31 |
|
2007. augusztus 15. Megkaptam a második periódus bizonyítányát. Elég jól sikerült, a legjobb értékelést matematikából, a leggyengébbet naturáles-ből írták. Amikor az ofő átadta a bizonyítványt a szüleimnek, anyu mondta neki, hogy szerinte keveset mozognak a gyerekek az iskolában és ezért rosszalkodnak az órán, ezért nem bírnak az energiájukkal, nincs mi levezesse. (Még egy felnőtt sem bírna ülni 3 órahosszát szünet nélkül…) Elsütötte neki az ősemberes sztorit, vagyis hogy az 15 km-t gyalogolt egy nap, és hogy ma is ezt igényelné a szervezetünk - legalább valamilyen mértékben… erre ő egy “de mi emberek vagyunk”-kal… lerázta. Aztán legnagyobb csodálkozásomra a következő nap angol órán mi történt? Az ofő megtornáztatott bennünket, és aki rossz volt, azt még külön is... Ezek után profesor Wilson nagyot nőtt a szememben, ő lett a kedvenc tanárom… 2007. szeptember 16. Kolumbiában egyes iskolákban a gyerekek túl sok időt vannak ott. Nem ritka, ahol reggel fél 7-től délután 4-ig.... és még csak nincs is benne a napközi... (Én szerencsére csak 1-ig vagyok:) A nagynéném azt mondta, hogy azért, mert amíg pl. Magyarországon a gyerekek már otthon is nevelést kapnak, itt sok családban nem, és sőt, még a szülőket is neveni, tanítani kell… Így pótolják... |
|
Módosítás dátuma: 2009. november 18. szerda, 04:13 |
|
Bővebben...
|
|
|
Írta: Administrator
|
|
2007. június 30. szombat, 04:17 |
|
Hozzávalók: - trópusi zöldcitrom (lime), kb. egy fél darab/fő - kristálycukor, 1-2-3... evőkanál/fő - jég, 2-3 kocka/fő - víz, kb 2 dl/fő |
|
Módosítás dátuma: 2009. november 18. szerda, 04:07 |
|
Bővebben...
|
|
|
Iskolásnak lenni Kolumbiában (1. rész) |
|
|
|
|
Írta: Administrator
|
|
2007. június 13. szerda, 03:26 |
|
Részlet egy ötödikes naplójából... Kolumbia, Bucaramanga, 2007. március 30. 2006. október 25.-én érkeztem a szüleimmel Budapestről Kolumbiába. Az első hetek a beilleszkedéssel, elrendezkedéssel teltek, majd amikor minden rendben volt, elkezdtem én is iskolába járni. Itt ún. „keresztfélévesek” a tanévek, vagyis februárban kezdődik a tanév és november végéig tart. Így tehát éppen az utolsó hetekben csatlakoztam be abba az iskolába, amelyikbe hajdanában apukám is járt. Az iskolában természetesen mindenki spanyolul beszél és nekem is előbb-utóbb meg kell értenem ezt a nyelvet. Az első hetek borzasztóan teltek el. Bent ültem a különböző órákon és a nevemen kívül szinte semmit nem értettem. Mire kicsit javult volna a helyzet, vége lett a tanévnek. A tanévzáró ünnepély az egyik itteni egyetem dísztermében volt, elsősorban azért, hogy kedvet csináljon a továbbtanuláshoz. Ahogy szinte minden iskolában, a miénkben is három tagozat van, az iskolaelőkészítősök, akik az ovis nagycsoportosoknak felelnek meg („prescolar”), az alsósok , 1.-5. osztály („primaria”) és a felsősök, akik itt már középiskolásoknak számítanak, vagyis a 6.-11. osztály („secundaria”). A „ballagók” talárba és kalapba öltöztek, de nem csak a végzős „nagyok”, hanem a kicsik is, akik elvégezték az előkészítőt. |
|
Módosítás dátuma: 2009. november 18. szerda, 04:15 |
|
Bővebben...
|
|
|
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Következő > Utolsó >>
|
|
Oldal 9 / 9 |