|
A szolnoki lány, aki hátizsákjával bejárta Dél-Amerikát A második beszélgetésből kiemelt részlet: Argentina (a 3 beszélgetésből álló teljes interjút a Kolumbia szekcióban olvashatod el)  Argentína előtt sokat filóztál, folytasd-e az utat, vagy inkább visszatérj Kolumbiába. Végül a folytatás mellett döntöttél. Elégedett vagy a döntéseddel? Igaziból azon filóztam, hogy Argentínából hazajöjjek-e, ahogy eredetileg terveztem, vagy miután végigjártam azt, meghosszabbítsam a jegyem és maradjak még fél évet Kolumbiában. Az anyagiak eldöntötték helyettem, evidenssé vált hamar, hogy haza kell jöjjek és bár először igen elkeseredtem, hogy nem úgy megy, ahogy én azt kitaláltam, most jól érzem magam itthon egyelőre. A végére azt hiszem, el is fáradtam. Ilyen kevés pénzből az ember mindig az olcsó szállásokat, lehetőségeket keresi, Argentínát kevés kivétellel végigsátraztam, és mivel én sem vagyok mai csirke, sokat kivett belőlem. Dél-Amerikában úgy tartják, hogy az argentinok nagyon büszkék, sőt, van aki azt mondja, magasan hordják az orrukat. Te is ezt tapasztaltad? Szerintem ez kontextus kérdése. Nekem az argentinok nagyon sok szempontból olyanok, mint az európaiak. A kontinens legfejlettebb oktatási rendszerét tudhatják magukénak, gyönyörűek a városaik, épületeik, az úthálózat mennyisége is, minősége is nagyon jó, nem beszélve a szolgáltatásokról, amiket egy 8-10 órás út során ajánlanak az utasoknak. Az árakban legtöbbször benne van étel-ital, videó, sőt egyszer még kollektív bingózást is szervezett nekünk a sofőrsegéd. Turistaként nem tűntek amolyan büszke fajtának, picivel kevésbé távolságtartóak, mint mi, de jóval inkább, mint a többi országban, ahol jártam. Azt viszont el tudom képzelni, hogy ha valaki az Argentínával határos Bolíviából jár náluk, akkor másnak látja őket. Bolíviában az emberek közelebb állnak egymáshoz, nyitottabbak, s belecsöppenve a nagy argentin valóságba, ridegebbnek tűnhetnek az emberek. Úgy tudom, Argentinában javarészt kempingeztél. Milyen időjárás volt akkor arrafelé? Február második hetében érkeztem Argentínába, még javában tombolt a nyár és áprilisban, mikor eljöttem, hajlott őszbe. Persze Patagóniában meglehetősen hideg volt, de ott csak egyetlen éjszakát töltöttem – San Martin de los Andesben -, amit a hideg miatt félig ébren átvirrasztottam, annyira fáztam, pedig nem is a legdélebbi részen voltam. Na és a legelső éjszakám is felejthetetlen, bár nem a hideg miatt. Olyan eső szakadt ránk, hogy igen sokan el/beáztunk és a következő két éjjel már a kemping zuhanyzójának az előterében állítottuk fel a sátrunkat. Biztos, ami biztos:)
|
