|
 A nemzetközi figyelem középpontjába került Ingrid Betancourt, akit 14 társával együtt 2008. júl. 2.-án szabadított ki a kolumbiai hadsereg a gerilla (a FARC) fogságából. Az alábbiakban szeretném erről közreadni a legizgalmasabb, legérdekesebb információkat, melyeket a helyi sajtóban gyűjtöttem.
A SAKK-hadművelet
2008. július 2.-a reggele a szokásos módon indult a dzsungelben, annyi változással, hogy a dzsungel sűrűjében elrejtett guaviare-i túsztábor lakóit a fogva tartók felszólították, csomagoljanak, mert átszállítják őket egy biztonságosabb helyre. A csomagolás nem nagy ügy, hozzá voltak már szokva, hiszen azt a néhány személyes holmit, amijük volt, hipp-hopp belegyömöszölték a hátizsákjukba, mint ahogy azt máskor is, valahányszor repülő vagy helikopter zaja kényszerítette őket futásra, menekülésre. Amikor meghallották a túszok az értük jövő helikopterek zaját, azért mégis egybeugrott a gyomruk, hiszen sosem lehet tudni, mivel végződik egy ilyen találkozás, ti. nyílt titok, hogy katonai mentőakciók során a gerillánál az a szokás, hogy inkább lelövik a túszokat, minthogy kiszabadíthassák őket. A fura, fehér helikopterek hamarosan földet értek. Kiszállt belőlük pár még furább figura. Ingrid mikor meglátta a zubbonyuk alatt a Che Guevarás pólót, gondolta, igen, ez FARC, semmi kétség. Csalódott volt. Nincs itt szó semmilyen humanitárius, vagy orvosi küldöttségről...- jegyezte meg kiábrándultan.
|
