Dél-Amerikai Portal

Az ünnepek kezdettől fogva nagyon fontosak az indiánok életében, erősítik a közösség összetartó erejét, és a mezőgazdasági ciklusok ill. a vallási események élő referenciapontjaiként szolgálnak. A gyarmatosítás során a spanyolok is észlelték a törzsi ünnepek fontosságát, ezért azokat beillesztették a térítés eszköztárába, s hamarosan összemosódtak a keresztény ünnepekkel. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az indián ritusok, vagy énekek mechanikusan helyet cseréltek a keresztény ünnepekkel, hanem azt, hogy összekeveredtek vele, hogy valami újat hozzanak létre.

Az etnográfusok több ezer oldalt szenteltek ennek a témának, feljegyezve a naptári ünnepeket, a mezőgazdasági ünnepeket, a születési, a pubertás, a felnőtté válási, a házasságkötési, a halálozási, ill. az évfordulós ünnepeket.

Egyes amazóniai indián törzsek legjelentősebb ünnepe Yurupari isten, a nagy civilizátor rituáléja Ekkor a férfiak megszólaltatják a különleges yurupari-furulyákat és trombitákat - amelyeket a nők még csak nem is láthatnak –, elmossák a határt a múlt és jelen, élők és holtak,  elődök és utódok között, megelevenítve a világ eredetének mitoszát. Ehhez az ünnepséghez kapcsolódik a felnőtté válás törzsi elismerése is.

Az Andok régióiban dec. 21. - Kapak Raymi, azaz az új élet nagy ünnepe. Ezt az ünnepet az élet folytonosságának szentelték, elsősorban a gyerekek és a fiatalok tiszteletére. A szájhagyomány szerint ezen a napon az idősebbek ünneplőbe öltöztették a jövő generációit, legértékesebb darabjaikkal tisztelegve az újszülöttek előtt, s kifejezve elkötelezettségüket, támogatásukat az élet természetadta továbbvivőinek. Ez az ünnep már csak elvétve őrzi eredetiségét, a legtöbb helyen egybeolvadt a karácsonnyal - a térítők tevékenységének betudhatóan. 

Az amazóniai inga törzs számára febr. 20.-án kezdődik az új év, melyet a megbékélés, megbocsátás karneváljával ébresztenek fel. Népi hangszerekkel, énekekkel, hagyományos ételekkel, és az elmaradhatatlan chichá-val táncolják át az éjszakát az igéretes új nap reményében.

Írta: Vass Éva, 2007. dec. 3.

Fotó: Vass Éva