| Kolumbia esélye: Antanas Mockus |
 |
 |
 |
| Írta: Vass Éva |
| 2010. május 12. szerda, 17:32 |
|
2010. május 30.-án Kolumbia elnököt választ. A korábbi években gyakorlatilag két párt, között dőlt el a versengés, a liberálisok, ill. a konzervatívok között. Idén azonban történt valami, ami soha nem látott “hullámot” indított el. A “Zöld Hullám”-ról (Ola Verde), és a “Mockus jelenségről” van szó. A “Zöld Hullám” az Antanas Mockus vezette Zöld Párt egyre nagyobb térhódítását jelenti. Friss erőt, “tavaszi zsongást” hoznak Kolumbia politikai életébe. A Mockus jelenséget egyes külföldi lapok az “Obama szindróma” kolumbiai verziójaként is emlegetik. 
 Mockus írói álmait végül elhalasztotta, és a franciaroszágbeli dijoni egyetemen kezdett tanulni. Matematikus és filozófus diplomát szerzett 1972-ben, amit 1980-ban a bogotai Nemzeti Egyetemen (Universidad Nacional) filozófia szakon mester fokozattal erősített meg. Tíz évvel később ugyanennek az egyetemnek a rektora (1990-1993). Részt vett az 1991.évi alkotmánymódosítás oktatást érintő kérdéseinek kidolgozásában. Rendkívüli ötleteiről hamar megismerte az ország. Ilyen alkalom volt, amikor szintén 1991-ben az elégedetlen művész szakos egyetemisták kifütyülték egy fórumon, mire ő felállt az emelvényen, hátat fordított a tömegnek és letolta a nadrágját s csupasz fenekével „válaszolt”, üzenve, hogy ez is része a forrásoknak, amit egy művész fel tud használni. El lehet képzelni, mekkora visszhangja volt a sajtóban. Ez azonban nem árnyékolta be politikai karrierjét. Ahogy Mockus nevezte, a katedrát egy hat és fél milliós osztályteremre cserélte, ugyanis kétszer is megválasztották Bogotá polgármesterének (1995-1998, 2001-2004). Kolumbiában ez a legmagasabb pozíció az elnöki tisztség után. Bogotáért szívvel-lélekkel Mockus sokat tett az akkor a világ egyik legveszélyesebb és -élhetetlenebb városának számító Bogotá megszelídítéséért. Akkor még nem volt politikai gyakorlata, viszont bíztak benne az emberek, becsületes, tisztességes személynek tartották (és tartják ma is). A teljesség igénye nélkül lássuk, milyen intézkedései voltak?  Bevezette a „La Hora Zanahoria”-t, ami szó szerinti fordításban „sárgarépa órát” jelent. (Kolumbiában sárgarépának titulálják a tinédzserek azt akit dedósnak, „kispisisnek” tartanak - szerző megjegyzése). Ez a szabály a városi együttélés minőségét javította, az italozás és az éjszakai erőszakos cselekmények visszaszorítását szolgálta, ugyanis éjjel 1:00 órában határozta meg, amikor is a szórakozó, ill. alkoholt árusító helyeknek be kellett zárniuk. (Ezt az intézkedést több latin-amerikai város is átvette.) Hogy felrázza a bogotai káoszra és rendetlenségre szkeptikusan legyintőket fásultságukból, Mockus Superman jelmezt öltött és mint „Szuper-városlakó” hős járt az utcákon. Mockus azt vallja, hogyha az emberek ismerik a szabályokat, van művészi és humor érzékük meg kreativitásuk, sokkal könnyebben fogadják el a változásokat. Mesterien alkalmazza a szív és az ész változásának stratégiáját, a szokásos és a nem-szokványos intézkedések ötvözetét, amellyel emberek millióira hatott. Így pl. a TV nyilvánossága előtt fürdött meg, csakhogy bemutassa, hogyan lehet takarékosan használni a vizet, amikor beszappanozzák magukat. Két hónappal később már 14%-kal csökkent a vízpazarlás Bogotában.  Mockus betiltotta a tűzijátékok magánhasználatát, mely megoldotta a fővárosi baleseti intézmény krónikus túlterheltségét. Bogotá utcáit 420 bohóc járta, akik kifigurázták a szabálytalankodó autóvezetőket, ill. járókelőket. Ezzel sokkal nagyobb hatást ért el, mintha pénzbírsággal súlytotta volna őket, ui. Kolumbiában mindenki kényesen vigyáz a megítélésére, nehogy nevetségessé váljon. Mockus kampányolt azért is, hogy legyen egy este a nőké, amikor a férfiak maradnak otthon és látják el a családot. Arra is rájött, hogy a hölgyek biztonságosabbnak ítélik meg az éjszakai várost, ha több nőt látnak maguk körül. Ösztönözte női rendőrök alkalmazását is. Szintén Mockus nevéhez fűződik a világ egyik leghosszabb városi kerékpárútjának a Ciclovía-nak a kialakítása, valamint a katasztrofálissá váló városi közlekedés megfékezésére irányuló, Transmilenio „metróvonal” ötlete, melyet utódja, Enrique Peñalosa valósított meg. Szintén eredeti ötlet volt, amikor arra ösztönözte a városlakókat, hogy jelentsék, ha becsületes taxissal volt dolguk. A „Zebrák Lovagjainak” nevezte ezeket a sofőröket, akik közül 150 személyt hívott meg egy közös beszélgetésre, hogy tippeket adjanak, hogyan lehetne javítani a közlekedési morált. Sokat kampányolt az otthoni erőszakos cselekmények visszaszorításáért, ill. a gyermekek jogainak tiszteletben tartásáért. Egyszer egy anyuka betelefonált Mockus irodájába és azt mondta, hogy a hároméves kislánya egyetlen szülinapi kívánsága, hogy találkozzon vele. Amikor találkoztak, az anyuka elmesélte, hogy amikor meg akarja verni kislányát, az szalad a telefonhoz, hogy hívja Mockust – annak ellenére, hogy fogalma sincs, mit kell tárcsázni, azt viszont tudja, hogy van, aki megvédi:) Mockus mozgósította az embereket, hogy fejezzék ki tiltakozásukat az őket ért erőszakkal, ill. terrortámadással szemben. „Erőszak elleni vakciná”-nak nevezte azt a rendezvényt, ahol kb. 50.000 ember vett részt. Mindenki hozott egy lufit, amire előzőleg ráfestette az őt ért támadó képét, amit aztán kidurrantott. 1996-ban és 2003-ban önkéntes fegyver beszolgáltatási akciót szervezett. Számítások szerint a lőfegyverek 1%-át adták le. Míg 2001-ben a bogotaiak 24,8% gondolta, hogy biztonságuk érdekében jobb fegyvert tartani, 2003-ban már csak 10,4%-uk.  Továbbra is a számok nyelvén... Mockus elérte, hogy polgármesteri ciklusa alatt Bogotá vízpazarlása 40%-kal csökkent. Míg 1993-ban a lakások 78,7%-ában volt vezetékes víz, 2003-ra elérte a 100%-ot. Amikor azt kérte, hogy a polgárok adójukat fejeljék meg további 10% extra befizetéssel, 63 ezer ember tett ennek eleget. 2002-ben Bogotának háromszor több bevétele volt, mint 1990-ben. Mockus legnagyobb érdeme az erőszak visszaszorítása volt. Kezdeményezésére 7000 közösség szervezett polgárőrséget. Míg 1993-ben 100.000 bogotai lakosra 80 gyilkosság, addig 2003-ban 22 jutott. Szintén ugyanerre az időszakra, a halálos kimenetelű közlekedési balesetek száma a felére, évi 600-ra csökkent. (Forrás: Harvard Gazette, 2004. márc. 11) Mockus Socrates tanítását vallja, miszerint ha az emberek elég jól értenek valamit, akkor nagy valószínűséggel nem térnek rossz útra. Mockus az 1998-as, és a 2006-os elnökválasztási kampányban is indult, jelentéktelen sikerrel. Számára akkor még nem értek meg a dolgok. Azóta azonban sok minden megváltozott, sőt, az asztrológusok szerint az idén még a csillagok állása is kedvez a kampányának. Az ország lakossága elfáradt a félkatonai csoportokkal, a paramilíciával, a Farc-kal, ill. a képviselők megvesztegetésével kapcsolatos botrányoktól. Emberséges politikára vágynak. Antanas Mockus esélyes várományosa a hatalomnak. Mockus Presidente (2010-2014)  azaz Mockus Elnök (2010-2014). Ez a felirat szerepel mind twitteres, mind facebook-os oldalán. Naponta 3-4 üzenetet küld twitterező honfitársainak. Csaknem 35 ezren követik, olvassák. Rövid, mindössze 140 karakteres „tudósításokban” hol programjának egy-egy fő üzenetét, mint pl. hogy „Kolumbia történetét nem vérrel, hanem tollal írják”, hol meg legutóbbi kampányának lelkes közönségét köszönti, pl. „Köszönjük Manizales! A rendkívüli fogadtatást és az átadott energiát!”, hol pedig az éppen aktuális TV-s vagy rádiós szereplésére hívja fel a figyelmet. Szintén a twitteren át adott hírt alelnök és egyben oktatási miniszter jelöltje, Sergio Fajardo máj. 9-i biciklis balesetéről is. (Sergio Fajardo, matematikus, politikus, Medellin kimagaslóan eredményes ex-polgármestere (2004-2007), aki az általa létrehozott Compromiso Ciudadano politikai mozgalom jelöltje volt, 2010. április 12-én visszavonta elnökjelöltségét és szövetségre lépett Antanas Mockusszal, s elfogadta a neki felkínált pozíciót.)A facebookban a legtöbbet követett első hét politikus között szerepel, több mint hatszázezer rajongója van. A facebookban azonban szerveződött egy 12 fős csoport is, akik azt üzenik, hogy május 30-a előtt megölik Mockust. A rendőrség nyomozást indított a fenyegetők ellen. Az elmúlt 8 évben Kolumbiának a biztonság erősítésére, Uribére volt szüksége. Az ország azonban elérkezett arra a pontra, ahol az emberek már elfáradtak ettől a konfrontáló stílustól és a demokrácia új szakaszát kívánják megélni, tovább építeni.  Miért akar Mockus elnök lenni? Mockus azt monda, azért szeretne elnök lenni, hogy érvényesüljön a törvény, mert ha a törvényet betartják, sok szenvedéstől mentesülnek az emberek, s helyébe öröm érkezik. Elhíresült kifejezése a „Legalidad Democratica”, azaz a demokratikus törvényesség, amellyel a biztonság eddig elért eredményeit megtartva az igazságosságra és a törvénytelenség társadalmi visszautasítására buzdít. Létrehozná a „Nők és Esélyegyenlőség” Minisztériumát. Ehhez nem a rendőrök és a katonák létszámát kell emelni, hangoztatta, hanem kulcs fontosságú az oktatás fejlesztése. Az oktatás fejlesztését, a kulturális változást tekinti Kolumbia átalakulásának motorjaként. Ezt szimbolizálja a kampánya szimbólumaként használt ceruza is. Jelentős szociális beruházásokat ígér az adóbevételek optimalizálásával. Szeretné elérni, hogy az emberek megértsék, hogy ez egyenlőséget teremt, és hogy a közös erőforrások használata szent. A korrupció visszaszorítása évente 4 billió peso (kb. 400 mrd Ft) elvesztésétől óvná meg az országot. Oktatással és az ellenőrzés fokozásával, átláthatósággal fékezné meg a visszaéléseket. Folytatná a demokrácia védelmére irányuló politikát és megerősítené a bíróságok jelenlétét az egész országban. A FARC-kal (Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia -Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői) kapcsolatban azt vallja, hogy Kolumbiában nincs gerilla, csak fegyveres csoportok ideológia nélkül. Biztos abban, hogy más nyelvezetet kell használni velük. Míg a túsz harc nyelvén beszélnek, a fegyverek hatalmát ill., a zóna kiürítését követelik és nincs párbeszéd. Az egyedüli megoldásként a FARC leszerelését tudja elképzelni. A Venezuelával kapcsolatosan kialakult válságra vonatkozóan azt az álláspontot képviseli, hogy abba kell hagyni a mikrofon-diplomáciát.és visszatérni a klasszikushoz, írott üzenetek formájában – kancellária szinten, és ahol az elnök csak a legnélkülönözhetetlenebb esetekben szól bele az ügyekbe. Az Egyesült Államok viszonyában a kapcsolatok további mélyítésére, bővítésére törekszik, ugyanakkor, ahogy Európa is megértette, hogy a mai világban együtt együttműködve többre viszik, szomorúan látja, hogy ezen a téren a latin-amerikai régió évtizedekkel el van maradva.
 Kik a többi elnökjelöltek? 1.Jose Manuel Santos – az „U” párt jelöltje („uribista” pártnak is nevezik). Közgazdász, Cansasban, Londonban és a Harvard Egyetemen tanult. 59 éves. Hosszú évek politikai múltja van már mögötte. A Demokrácia Biztosításának politikáját kívánja folytatni és erős kézzel fellépni az erőszak ellen. 2,4 millió új munkahelyet teremtene, a munkanélküliségi rátát 9 % alá szorítaná le. Azt hírdeti, hogy minden családban lenne legalább egy dolgozó ember. Uribe ex-védelmi miniszterének a neve akkor került napvilágra, mint elnökjelölt, amikor Uribe harmadik ciklusra történő újraválasztási indítványát a legfelsőbb bíróság végérvényesen visszautasította. Santosról márciusban a The Washington Post mint a legesélyesebb elnökjelöltről számolt be. Az Uribe-vonal természetes örökösét, folytatóját látta benne. Santos múltját azonban beárnyékolja az ún. „falsos positivos” botrány, amikor is a hadsereg gerillának vélt civileket ölt meg. 
4. Rafael Pardo Rueda – Liberális Párt 
Lapzárta után:
|
| Módosítás dátuma: 2010. június 12. szombat, 03:55 |