|
 La Felicidad Escondida
(magyar fordítás lásd lejjebb)
Un poco antes de que la humanidad existiera, se reunieron varios duendes para hacer
una travesura. Uno de ellos dijo:
- Debemos quitarles algo a los seres humanos, pero, ¿qué?
Después de mucho pensar, uno dijo:
- ¡Ya sé! Vamos a quitarles la felicidad. El problema es dónde esconderla para que no
puedan encontrarla.
Propuso el primero:
- Vamos a esconderla en la cima del monte más alto del mundo.
- No, recuerda que tienen fuerza; alguno podría subir y encontrarla, y si la encuentra uno,
ya todos sabrán dónde está - replico otro.
Se escuchó una nueva propuesta:
- Entonces vamos a esconderla en el fondo del mar.
Otro señaló: - No, no olvides que son curiosos, alguno podría construir un aparato para bajar, y entonces
la encontrarán.
- Escondámosla en un planeta bien lejano de la Tierra - propuso otro.
- No – le dijeron. Recuerda que les dieron inteligencia, y un día alguno va a construir una nave
para viajar a otros planetas y la va a descubrir, y entonces todos tendrán felicidad.
El duende más veterano, que había permanecido en silencio escuchando atentamente cada
una de las propuestas, dijo:
- Creo saber dónde ponerla para que nunca la encuentren.
Todos voltearon asombrados y preguntaron al unísono:
- ¿Dónde?
- La esconderemos dentro de
ellos mismos; estarán tan ocupados buscándola afuera que nunca
la encontrarán.
Todos estuvieron de acuerdo, y desde entonces ha sido así: el hombre se pasa la vida
buscando la felicidad sin saber que la lleva consigo.
(Jaime Lopera Guiterrez, Marta Inés Bernal Trujillo: La culpa de la vaca, Intermedio Editores, Bogotá, 2002.)
Az elrejtett Boldogság
Nemsokkal azelőtt, hogy az emberiség kialakult volna, összegyűltek a törpék egy kis
huncutságra. Azt mondta az egyik:
-Vegyünk el valamit az emberektől,... de mit?
Gondolkodtak, gondolkodtak, mire az egyik így szólt:
-Tudom már! Vegyük el tőlük a boldogságot... Csak az a probléma, hogy hova rejtsük,
hogy ne találják meg.
-Rejtsük el a világ legmagasabb hegyének a tetején – jött az első ötlet.
-Nem jó! Emlékezz csak, van elég erejük, egyikőjük képes lesz felmászni és megtalálja.
És ha egy megtalálta, a többiek is tudni fogják, hol van.
-Akkor rejtsük el a tenger mélyén – hangzott az újabb ötlet.
-Nem jó! Ne feledd, hogy kíváncsiak, és valamelyikőjük képes lesz megépíteni egy
eszközt, hogy leereszkedjen vele a mélybe.
-Akkor rejtsük el a Földtől jó messzire, egy idegen bolygón – hangzott az újabb javaslat.
-Nem jó! - ellenkezett megint egy törpe. – Ne feledd, hogy inteligenciát is kaptak, és egy
nap egyikőjük megépít egy űrhajót, ami távoli bolygókra röpíti, megtalálja, és akkor aztán
a többiek is boldogok lesznek…
A legvénebb törpe mindezideig csendben hallgatta a javaslatokat, s végül ő is megszólalt:
- Úgy hiszem, tudom hová rejtsük el, hogy soha ne találják meg.
Mindenki csodálkozva fordult felé és egyszerre kérdezték:
- Hová??
- Rejtsük el belül, saját magukban. Olyan lázasan fogják keresni “kívül”, hogy soha rá
nem akadnak.
Mindannyian egyetértettek. Azóta van, hogy az ember egész életében a boldogságot
keresi, anélkül, hogy tudná, ott hordozza magában. (Forrás: Jaime Lopera Guiterrez, Marta Inés Bernal Trujillo: La culpa de la vaca, Intermedio Editores, Bogotá, 2002.,)
Fordította: Vass Éva
2009. nov. 29. |
