2007. őszén indítottuk el az Amazóniáról tudósító webújságot, melyet évente négyszer jelentetünk meg.  Azoknak küldjük, akik tagjai az „Érdekel Amazónia” klubnak (az "iwiw"-ben létrehozott nyitott, virtuális társaságnak), illetve azon barátainknak, akikhez eljutott az amazóniai könyvünk, vagy előadásainkon, fórumainkon jelezték érdeklődésüket a téma iránt. Ha tetszik az újság, örömmel vesszük, ha továbbküldöd barátodnak, ismerősödnek.

Tartalom:

Rövid hírek

- 14.000 éve érkezhetett az ember Amerikába

erősítették meg a Chile déli részén, Monte Verdén 1976-ban feltárt régészeti leletek nemrég publikált, legújabb kutatási eredményei. Tom Dillehay, a Vanderbilt Egyetem (Tennessee) antropológusa, a kutatócsoport vezetője, kilenc újonnan beazonosított tengeri alga fajtáról adott hírt, melyeket az ősi lakóhelyeknél találtak és amelyek a radiokarbon kormeghatározási vizsgálat szerint 14.220-13.980 évvel ezelőttről származhatnak Ez megerősíti, hogy Monte Verde II felső talaj rétegén több mint ezer évvel korábban már ember lakott, megelőzve bármi más kolonizációt.

Máig tartja magát az az elmélet, miszerint az amerikai kontinens meghódítása az utolsó jégkorszak vége felé kezdődött. A Clovis kultúra vadászai Szibériából Alaszkába érkeztek, valószínűleg egy állatcsordát követtek a Bering-szoroson át.

Forrás: kattints ide

 - az Amazonas a leghosszabb! 

A Limai Földrajzi Társaság, nemzetközi tudományos társaságok támogatásával, véget vetett az Amazonas eredetét övező polémiának azáltal, hogy meghatározta, annak forrás helyét. Eszerint az Amazonas a Nevado Quehuisha (e: keuisa) hegyoldalában, az Apacheta (e: apacseta) patakban ered, Peru Arequipa (e: arekipa) tartományában a tengerszint felett 5.150 m magasságban. Az Amazonas teljes hossza innen az Atlanti-óceáni torkolatáig 7.062 km. Immár 391 km-rel előzi meg az afrikai Nílust, melynek hossza 6.671 km - mondta Zaniel Novoa, a Limai Földrajzi Társaságtól. A nemzetközi expedíciót Jacek Palkiewicz, lengyel újságíró és felfedező vezette 1996-ban az Amazonas forráshelyéig... A méréseket egy nemzetközi társaság (többek között a Londoni Földrajzi Társaság, Oroszország Tudományos Akadémiája,  Brazília Speciális Kutató Intézete) érvényesítette, mely 12 évet vett igénybe.

A jelen felfedezés azért jelentős, mert véget vet az egymásnak ellentmondó információknak a folyó eredetére ill. hosszára vonatkozóan. Novoa és Palkiewicz úgy véli, hogy a National Geographic Society 2000-ben végzett expedíciójának, illetve egy korábbi cseh expedíciónak a megállapításai a folyó eredetét illetően nélkülözték a  tudományos alapokat, komolytalanok voltak. Ők ugyan szintén Arequipa tartományban határozták meg az Amazonas eredetét, de a Mismi-hegységben és a Carhuasanta patakban.

Forrás: kattints ide

 Az amazóniai indiánok szexualitásáról 

Wigberto Rivero Pinto indiánkutató, a bolíviai Universidad Mayor de San Andrés egyetem antropológusa, így írt az általa tanulmányozott amazóniai törzsek szexualitásáról:

Az amazóniai indiánok számos szexuális szokással és szabállyal rendelkeznek, melyek a természet törvényeivel, az ökológiai egyensúllyal, a társadalmi etikával és az emberi faj józan szaporodásával vannak összefüggésben. Fontos, hogy megismerjük az amazóniai kultúrák szexuális szokásait, de nem azért, hogy megfosszuk őket intimitásuktól, életük mítikus szentségétől, hanem azért, hogy mi, „civilizált nők és férfiak” megtanuljuk tőlük azokat a férfi-nő kapcsolatban rejlő értékeket, melyeket már elfelejtettünk...

Minden indián közösségben a család a fajfennmaradás magja, általában nem megengedett, hogy házasságon kívül valakinek gyereke legyen (nem morális, hanem elsősorban túlélési szempontok miatt - a fordító megjegyzése). A család a tagjai felett egy kényszerítő erőt tölt be atekintetben, hogy milyen párt válasszanak maguknak, - garanciát teremtve azáltal a hagyományos szervezeti formák fenntartására, a túlélési szempontok tiszteletére, és a kultúra ill. a természet védelmére.

Az amazóniai törzseknél a szexualitás nem tabu, és nem is a felnőttek kizárólagos dolga. A gyerekek már kicsi koruktól kezdve szereznek szexuális ismereteket – családi és törzsi környezetben egyaránt, így pl. megfigyelhetik szüleik nemi aktusát, ill. részt vehetnek szexuális tartalmú játékokban, az erdőben, a folyóban, az udvaron, melyek azonban nem nemi jellegűek. A szülők és a felnőttek ahelyett, hogy elnyomnák a gyerekek ilyen jellegű kezdeményezéseit, inkább támogatják azokat, mint az életre nevelés egyik formáját.

A serdülőkor beköszöntével a szexualitás több tartalommal telik meg. A fiatal (12-13 éves) indián lányok első menstruációját az egész falu megünnepli, melyhez különböző rítusok kapcsolódnak (fej leborotválása, orr kidíszítése tollakkal stb.). Ezután egy lány már „férjhez adható”...

A serdülő fiúk egy sor próbát állnak ki, hogy jogot szerezhessenek a nősülésre. Számos amazóniai törzsnél megfigyelhető ilyenkor a fiúk orrának átfúrása, vagy a hímvesszejük körülmetélése. Ilyenkor az egész falu összegyűlik, és a fiú apja vezeti a szertartást. Ha az ifjú fájdalmat mutat pl. az orra elrepedésekor, akkor ez az egész további életét gyávasággal pecsételi meg, ellenkező esetben viszont jogot szerez a nősülésre.

Több kutató és tanulmány is megerősíti, hogy az amazóniai indiánok szexuális kapcsolatai mentesek a nemi perverzitástól, és maga az aktus az utolsó momentum a pár szeretkezésében. Több indián fiatal is azt vallotta, hogy nagyobb élvezetet nyújt számára a szeretkezés az erdőben, a folyóban, vagy a fa tetején. Szintén általános, hogy az intim együttlét aktív részese maga a dzsungel, ugyanis a nő az extázis pillanatában megragad egy fát vagy egy vad liánt. Az amazóniai mitológia szerint a növények női jellegűek, és a nők jobban érzik magukat, ha ilyenkor vannak ilyenek mellettük, mivel általuk jobban érzékelik életüket, ill. saját magukat a dzsungel végtelen zöldje és a szerelem hevének elválaszthatatlan egységében.

Csak a természeti népek éreznek ilyen szükségletet.

Felmerülhet a gyanú, hogy az indián asszonyok nem éreznek orgazmust, mert nem mutatják azt ki ahogy a nyugati nők. Megkérdezve azonban őket, többen is megerősítették annak nyílvánvaló érzését, annak ellenére, hogy az aktust nem a gyengéd cirógatás, a dédelgetés, az érintés élvezete uralja. A bolíviai amazóniai törzsek között elterjedt módszer a folyó mélyén, a víz uralma alatt történő egyesülés, mely fokozott fizikai erőt, összhangot és koncentrációt igényel mindkét féltől, ugyanakkor megajándékozza őket a belső békével, az ökológiai környezet egységével. Mind az indián férfi, mind az indián nő magában hordozza az orgazmus erejét, képességét, szexualitásukat a természettel harmóniában élik meg, távol az idegességtől, a stressztől és a morális tiltásoktól – melyek olyan nagyon jellemzőek a nagyvárosok lakóira. A szexualitás az indiánok között egy szabad aktus, bizalmon alapszik, nem létezik közöttük a prostitúció és ismeretlen fogalom a nemi betegség. Amazónia legtöbb törzsénél beigazolódott, hogy tagjaik nem maradnak pár nélkül, hacsak nem megözvegyültek, vagy elváltak. A házasság egyszerűen kötelező a fiataloknak, mely nem csak egy szerelmi, érzelmi dolog, hanem politikai, gazdasági is a fajfennmaradás és a béke szolgálatában.

(A teljes cikk hamarosan olvasható lesz honlapunkon: www.amazoniaportal.com)

 Claude Lévi-Strauss (Brüsszel, 1908-) belgiumi születésű francia szociológus, etnológus és antropológus a Szomorú trópusok c. művében így ír az általa meglátogatott brazil törzsek szexualitásáról:

"A nyambikvara felfogás a szerelem dolgaiban az ő megfogalmazásuk szerint így foglalható össze: „szeretkezni jó.”  A szerelmi ügyek iránt a legnagyobb a bennszülöttek érdeklődése és kíváncsisága, a táborban mohón lesik az erről szóló beszélgetéseket... A szexuális kapcsolatokra általában éjszaka kerül sor, olykor a tábortűz mellett, de gyakran száz méterre is eltávolodnak a párok a környező bozótosba. Ezt az indulást azonnal észreveszik és ujjongva veszik tudomásul a jelenlevők, még tréfálkoznak is... Néha kis csoport férfi, fiatalasszony és gyerek veti magát a pár után, az ágak közül lesi a művelet részleteit, és nevetésüket visszafojtva susognak egymással.... A bennszülött vérmérséklet a felelős érte. Szerelmi enyelgés közben - amelynek a párok oly szívesen és nagy nyílvánosság előtt adják át magukat, és amely gyakran olyan buja látvány -, sohasem vettem észre, hogy valamelyik férfin látható nemi izgalom vesz erőt. Az öröm hajszolása, a jelek szerint, nem annyira fizikai, hanem inkább játékos és érzelmi temészetű... Azok a népek, amelyek teljesen meztelenül élnek, szintén ismerik azt, amit mi szeméremnek hívunk: csak máshol szabják meg a határt. Brazília indiánjainál, mint Melanézia egyes vidékein is, ez a határ mintha nem a test ilyen vagy olyan mérvű megmutatása, hanem inkább a nyugodt vagy izgatott állapot közt húzódna.

... A férfiak közt szánakozó jóindulattal illik beszélni a nőkről, és kissé gunyoros megjegyzéssel fordulni feléjük. A férfiak gyakran mondják: „A gyerekek nem tudják, én tudom, a nők nem tudják”... De ez csak társasági magatartás. Ha egy férfi egyedül marad a felségével a tábortűznél, meghallgatja panaszait, megjegyzi kéréseit, és sok munkában számít a feleségére. A férfiak kérkedése szertefoszlik két olyan társ együttműködésében, akik tudatában vannak, hogy milyen nagy értéket jelentenek ők egymásnak."

Fordította és szerkesztette: Vass Éva

 Ízelítő a dél-amerikai konyhából:   Így készül az igazi csokoládé

 

A jó csokoládé titka a kifogástalan nyersanyag. A kakaó feldolgozása a szürettel kezdődik. Egész évben szüretelhető a kakaófa, amely az első 2 év után, csaknem 50 éven át hozza folyamatosan a gyümölcsét (a kukoricáját, ahogy a helyiek nevezik). A feldolgozás legfontosabb és egyben legkényesebb művelete a fermentálás. Ettől függ a csokoládé minősége. A termésből kikapart magokat az azokat körülvevő édes, szaftos gyümölcsvelővel együtt fermentáló farekeszekbe vagy fahordókba töltik. Háromszor 48 órán át erjesztik, s közben védik őket a közvetlen napsütéstől és a széltől. Ezután következik a szárítás (3-4 nap), amit szigorúan fatepsikben végeznek, mert betonfelületen túl gyorsan kiszáradnának a magok, aszottak lennének, s elvesztenék szép vese formájukat. Szárítás után a baboknak már csoki illata van. Végül szelektálják a szemeket minőség és nagyság szerint.

Dél-Amerikában a csokoládét nagyüzemi és házi körülmények között egyaránt készítik. Még mielőtt tovább mennénk, szeretném tisztázni, hogy most nem a táblás csokiról van szó, hanem a főző csokiról. Itt ugyanis nem annyira eszik, mint inkább isszák a csokoládét! Még a spanyol nyelv is különbséget tesz a táblás csoki és a főző csokoládé között, míg az előző a chocolatina, addig az utóbbi a chocolate.

Sokan előnyben részesítik a házilag készített nyers, főző csokoládét, abban bízva, hogy az finomabb és olcsóbb. Házi körülmények között a szárított kakaóbabot a piacon veszik meg, melyet egy vastagfalú fém edényben, lassú tűz felett pörkölnek meg. Ezután szemenként megtisztítják őket a héjuktól, ami a pörkölésnek köszönhetően könnyen lemorzsolható. A héjától megszabadított kakaóbab olyan, mint egy márvány kavics. Ezután következik a darálás, amely igen komoly fizikai munka, ha csak kézi daráló van otthon. A darált kakaót ezután összekeverik ugyanannyi vagy max. kétszer annyi cukorral, esetleg egy kevés fahéjjal, ill. szegfűszeggel, majd az egész keveréket mégegyszer átdarálják. A feloldódó kakaóvaj miatt az így kapott massza nyers csokitésztára emlékeztet. Szükség esetén egy nagyon kevés forró vizet adnak hozzá, hogy jobban formázható legyen. Hogy mindegyik csokigolyó egyformára sikeredjen, egy pici, kb 5 cl-es mérő pohárba tömködik a csokimasszát, mely a feloldódó kakaóvajnak köszönhetően ezután könnyen kicsúsztatható belőle. A pohárformájú csokitornyocskákat ezután gyors mozdulatokkal a két tenyér sima, kerek golyóvá varázsolja. Az elkészült golyócskákat zsírpapírral bélelt tepsibe teszik, majd néhány órára száradni hagyják őket.

A csoki készítés szokását Kolumbiában volt alkalmunk megtapasztalni. A forró csokit minden háztartásban az erre a célra kapható alumínium kancsóban főzik "fele tej - fele víz" arányban és egy csillagformában végződő fakanállal „turmixolják” össze, amiáltal a kis csokoládé darabkák szétverődtek a tejben és egy sima, finom italt kapunk.... Egy csésze csokihoz egy rúd, vagy golyó főző csokit használnak fel, ami ízlés szerint csökkenthető, vagy növelhető. Kolumbiában főleg reggel isznak csokoládét, de nem ritka, aki uzsonnára (amit itt „tizenegyórainak” mondanak és du. 3 órakor fogyasztják:), vagy akár vacsorára is ezt preferálja. A csokoládé mellé szivesen fogyasztanak édes piskótát (ponque), kalácsfélét, vagy kekszet. Az is általános errefelé, hogy a forró csokoládéba egy darabka sajtot tesznek, mely kissé olvadtan várja jobb sorsát a csésze alján. Még ma is találni olyan helyeket, főleg a falvakban, ahol a csokiba frissen leölt marhaszemet tesznek, hogy az dúsabb, zsírosabb legyen.

 

És miért is annyira jó a csokoládé, azon kívül, hogy finom?

Nem tartalmaz koleszterint. Rendszeres fogyasztásával a csokoládéban található antioxidánsok hozzájárulnak a szív és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentéséhez.

A csokoládé (és itt nem a boltokban kapható táblás csokiról van szó, hanem a nyers főző csokiról) azon élelmiszerek egyike, amely a szervezetünket a legjobban támogatja. Magas a szerotonin tartalma, a „küldő” idegsejtek legjobb karbantatója, és energiával lát el egésznapra.

A, E, B1, B2, B3 vitaminokban, rostokban, proteinben és ásványi anyagokban gazdag. Jelentős réz és magnézium forrásunk, amely az egészséges csontképződéshez nélkülözhetetlen. A csokoládé  magas polifenol és flavonoid tartalmú, ezért a szervezet kiváló antioxidánsa és rákellenes szere.

A kakaópor a csokoládéból kerül kivonásra csökkentett kakaóvaj tartalom mellett, és márcsak szerény mértékben tartalmazza a teljes csokoládé tápláló értékeit és nem tudja ugyanazt a védelmet nyújtani a szervezetnek, mint a főző csokoládé.

Írta: Vass Éva

Könyvsarok

1. Előkészületben:

Vasquez Carlos-Vass Éva: Amazónia mai képekben.

Milyen Amazónia ma? És mit gondolnak róla a világban? Számos színes fotó kiséretében mindez hamarosan kiderül...

2.  Korlátozott számban ugyan, de még kapható:

„Amazónia nem csak egy elbűvölő, javarészt érintetlen természet, hanem egy csodálatos kultúrális világ is, amihez az út a mitoszain át vezet. Ezt a két dolgot igyekeztünk ötvözni a könyvünkben, hogy az olvasóhoz minél közelebb hozzuk ezt a rendkívüli világot. A könyv az amazóniai indiánok legérdekesebb, legszebb történeteiből tartalmaz egy válogatást, miközben számos ismeretterjesztő magyarázattal szolgál a dzsungelről és annak lakóiról. ” (Vass Éva, Vasquez Carlos)

A könyv címe: Amazónia elbűvölő történetei és képei

Itt lapozhatsz bele: "http://www.amazoniaportal.com/page_1177127476750.html"

Kapható: a Librinél , és a Mountex néhány üzletében.

Újdonságok honlapunkon

Újabb foamy "példányok"

Üzlet az utcán (video) - előkészületben, hamarosan látható lesz

Az amazóniai indiánok szexualitásáról (előkészületben, hamarosan elérhető lesz teljes terjedelemben) 

Támogatási lehetőség

Következő számunk tartalmából:

Esőerdő patikája

Gyermekáldás az amazóniai indiánoknál

Ízelítő a dél-amerikai konyhából 

A jelen webújságra, kérlek, ne válaszolj. Ha kapcsolatba szeretnél velünk lépni, ide írhatsz: eva.vass@amazoniaportal.com

Az újságban szereplő fotókra minden jog fenntartva. Copyright by Eva Vass and Carlos Vasquez.